Ugyan ki ne ismerné a közismert gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale) melyet szinte egész évben megtalálunk kertekben, udvarunk gyepszőnyegében, gyümölcsösökben. Gyógynövényként sokféle betegségre használják ma is. Mélyre nyúló karógyökere miatt szinte kiirthatatlan. Az élni akarás, az alkalmazkodás csodás példája lehet az a pongyola pitypang növény, melyet sűrű málnabokor közepén fedeztem fel vasárnap délután . A sárga pitypangvirág feltűnően kandikált ki a fénybe, a burjánzó málnalevelek közül. Mérőszalagért és fényképezőért mentem, s először a kissé hajlott de erős szárú növény hosszát mértem meg. Ekkor 78-cm volt a magassága. Levettem a tövéről, majd a hosszú levelek közül is levágtam egyet. Ennek 70-cm volt a hosszúsága, s szélessége háromszor akkora volt mint normál fényben és konkurencia nélkül növő társainak. A virágos szárat és levelet egy drótról lecsüngetve újra megmértem, és lefotóztam. A levél változatlan hosszúságot mutatott, de a virágfejecskével a föld felé néző kissé kiegyenesedő szár ekkor 80-cm- volt . (agárdy s)

A hosszúra nyúlt tavaszi szárazság után végre megérkezett a rég várt májusi eső. Iskolánk füvészkertjében az elmúlt napokban két újabb -eddig még itt nem látott gombafajt sikerült lefotózni. Az egyik a seregesen megjelent tövisaljagomba (Entoloma clypeatum). Ez a faj ehető. Illata kissé fűszeres. Érdekes helyen a szalmabála hagymaágyásban jelent meg.
A másik- általam még máshol sem látott faj az egyébként közönségesnek mondható homoki papsapkagomba (Helvella monochella). Az egyébként mérgező gomba a kis kerti tó partján bújt elő a földből, egy kerti tintagomba közelében. Erről a furcsa alakú gombáról több fotót is készítettem. (agárdy s)